Az elmúlt évek trendjei miatt sokszor felmerült a kérdés: mikor érett meg egy játék egy remake-re/remasterelésre? Nos, a komplex kérdést a kiadók általában gyorsan megválaszolják az eladott példányszámok újbóli meglovagolásának a reményével, de a játékosok szempontjából nekünk a személyes kötődések mellett érdemes észben tartani, hogy mennyire öregedett jól, vagy rosszul egy adott klasszikus. Ezalatt nem csak (feltétlenül) a grafikára és a framerate-re gondolok, hanem, hogy például mennyire érhető el modern platformokon a cím, vagy éppen mennyire katasztrofális az irányítás mai szemmel nézve. A két generációval ezelőtt debütált Dead Space-trilógiát nemrég újrajátszva, pedig meglepetten realizáltam, hogy még a 2008-as első rész is tökéletesen kiállta az idő próbáját majdnem minden tekintetben.
Örömömet, hogy újra láthatjuk kedvenc gépészmérnökünket így némi kételkedő fejvakarás árnyékolta be, ez azonban az első pár óra alatt nem csak hogy elmúlt, de a kaland végére érve szentül hiszem, hogy a Motive Studios minden idők egyik legjobb remake-jét tette le az asztalra. Igen, ráadásul az az EA Motive, akiknek az egyik legbotrányosabb Star Wars-játékot is köszönhetjük - mondanom sem kell, hogy az utóbbi nem segített a lelkesedésem*n. Pedig a sráco*k most alaposan rám cáfoltak; megmutatták, hogy megfelelő irányítással pontosan tudják, mitől döglik a nekromorf!
Habár a csapat több ponton is kibővítette a legtöbb karakter történetét, a cselekmény gerincével tisztelettudóan nem babráltak: Isaac Clarke négy másik társával együtt érkezik az USG Ishimura mély űrből érkező segélyhívására. Árulkodó jel, hogy a több ezres személyzet közül senki nem veszi fel a csapatnak a telefont, de miután egy rögtönzött landolást követően szinte rögvest az életükért kell futniuk a hajót elözönlő szörnyek elől, akkor már gyorsan egyértelművé válik, hogy a sima karbantartó meló életük legbrutálisabb rémálmába fog átcsapni. Isaacnek a túlélés mellett pedig még a barátnőjét, Nicole-t is meg kellene találnia a bányászhajón, ahova a hölgy egyébként pont az ő unszolására ment praktizálni.
Glen Schofield és csapata anno mesteri érzékkel vegyítették az Alien, az Event Horizon és a The Thing sci-fi horror elemeit a Resident Evil 4 játékmenetével, aminek a varázsa - mint a bevezetőben is említettem - roppant keveset csorbult az évek alatt. Az időközben megboldogult Visceral Games viszont nem érte be ennyivel, és csavart egyet a horror játékok “ célozz mindig a fejre a maximális hatásért” receptjén. A Dead Space-ben ugyanis ellenfeleink végtagját kellett lecsonkolnunk, ha életben akartunk maradni, amihez Isaac rögtönzött mérnök-eszközei álltak a rendelkezésünkre. A remake pedig ezen nem változtat, hanem a duplájára csavarja a gore kapcsolót; így még zsigeribb látványt nyújt, ahogy repkednek a húscafatok és liter számra ömlik a vér a nekromorfokból - és persze néhány elbaltázott mozdulat után akár belőlünk is.
Isaac mozgása egyébként ezúttal jobban emlékeztet a Dead Space 2-ben látottakhoz, így nem olyan lomha és esetlen, mint az első Ishimurás incidensénél volt. Szintén a 2011-es folytatáshoz hasonlóan immáron a hangját is hallatja a mérnök úr, akinek a szerepében ismét Gunner Wrightot üdvözölhetjük. Szerencsére Gunner tehetségén nem fogott az elmúlt tíz év, és csípőből hozza a karaktert, de külön dicséretet érdemel a rendezés is, hiszen nagyon ügyesen nem csináltak mindent kommentáló szószátyárt az eredetileg néma főhősből, és tényleg csak ott beszél, illetve olyan stílusban, ahogy azt a helyzet indokolja. Szintén visszatérő orgánum Tanya Clarke, mint Nicole, de a Hammondot, Kendrát és Mercert megszólaltató új színészek is kitettek magukért, akik általában túl is szárnyaltak az elődjeiket.
Az újdonságok felsorolása közben mindenképpen meg kell említenünk, hogy a remake-ben búcsút inthetünk a pályánként feltagolt bolygótörő űrhajónak, az USG Ishimura ugyanis most már egy megszakítások nélkül felfedezhető játszótér, ahol az ikonikus metró egy gyorsutazásra használható eszköz, nem pedig egy töltőképernyő. A készítők ennek következtében nem csak átszabták a folyosókat, de PS1-es Resident Evil-epizódokat idéző módon visszamehetünk majd korábban lezárt helyeket is felfedezni - természetesen mindezt, amikor csak kedvünk tartja. A tájékozódásban a már jól bevált irányjelző mellett egy térképet is kapunk ezúttal, de csak óvatosan, hiszen az interaktív horror-rendező mindig igyekszik majd a frászt hozni ránk.
Ez az imént említett okos kis rendszer folyamatosan figyelni fog rá, hogy ne legyen unalmas a backtracking, vagy a mellékküldetések - mert most már ilyenek is lesznek - vadászata, így bármikor ránk robbanthatja a közeli szellőzőket, amiből néha vagy kimászik egy-két rémség, vagy nem. Ez benne a szép, soha nem tudhatjuk mi vár ránk a következő kanyarban. A türelmesen gyűjtögetők és/vagy lelkesen felfedezők így egy pár extra órával kitolhatják az eredeti verzió 8-10 órás játékidejét, azután pedig fejest ugorhatnak a már megjelenéskor elérhető - szomorú, hogy 2023-ban ezt külön ki kell emelni - New Game Plus módba. Érdemes a fejlesztéseinket megtartva alámerülni a rettegésbe legalább még egyszer, ugyanis, ha ügyesek vagyunk, akár még egy alternatív befejezést is megleshetünk.
És ha már szóba kerültek a felszerelés fejlesztések: a Dead Space remake-ben a fejlesztők kicsit finomhangolták a fegyvereket, és most már a tunningoláshoz szükséges node-okat is csak erre fogjuk becserélni. Az opcionális ajtókat ezúttal az Alien: Isolationből elorzott rendszerrel kell kinyitnunk, ugyanis több ponton választanunk kell majd, hogy a limitált energiaforrást hova csoportosítjuk át. Előfordul, hogy egy adott szobába például az oxigén ellátás, vagy a világítás között kell választanunk, és míg az előbbi kapkodásra kényszerít, az utóbbi a para-faktort duplázza meg, hiszen az új grafikus motornak hála a sötét, az ezúttal tényleg korom feketeséget jelent.
Ezzel a lendülettel pedig érdemes rátérni a legszembeötlőbb tulajdonságára a Dead Space újrázásának: a szemkápráztató grafikájára. A technológia fejlődésével nyilván látványosabbak lettek a véráztatta termek, de a nyers lóerőn túl a Motive csapata a kreatív képességeit is megvillantotta, és egyes helyek olyan monumentálisak, illetve részletgazdagok, hogy azokat perceken keresztül csak áhítattal csodálja az ember. Természetesen ez nagyban köszönhető az eredeti művészeti csapat fantáziájának is, de az új animációknak, zseniális fény/árnyék játéknak és a dinamikus részecske effekteknek hála még soha ennyire nem nézett jól ki az Ishimura hattyúdala. Az ügyesen elrejtett HUD pedig továbbra sem zavar bele az összkép élvezetébe.
Természetesen a hangzás is egy tisztességes újrakeverésen esett át, így az emlékezetes effektek még tisztábban és élesebben szólnak, illetve 3D audio támogatást is kapott a játék, ami a megfelelő fülessel, vagy hangfalakkal egyszerre piszok félelmetes és hasznos is egyben. Külön öröm a technikai oldalon, hogy a Frostbite engine-nek köszönhetően nemcsak remekül fest, de ennek megfelelően fut is a játék PC-n és konzolokon. Egy-két kisebb bugba sajnos azért sikerült belefutnom, de lelkesen foltozzák a játékot a fejlesztők - például a PS5-ön launchkortapasztalt zavaros képet már az első pár nap alatt helyrepofozták.
És akkor még nem is beszéltünk a teljesen modernizált zéró-gravitációs részekről, és rengeteg más egyéb apró finomhangolásról, de úgy érzem így is most már mindenkinek világossá vált, hogy az új Dead Space egy remek játék lett, remake-nek pedig közel tökéletes. A pozitívumai mindenképpen felülkerekednek a szőrszálhasogató negatívumokon, és igen, talán az árazása kicsit meredekebb a kelleténél, de hát mégis 10 év után elsöprő sikerrel tért vissza Isaac Clarke, szóval még ez is megbocsátható neki. Pláne a fele ennyi újdonságot és javítást nem kínáló, illetve tartalmat kiollózó The Last of Us: Part I nyomában... Az EA Motive mindenesetre nagyon magasra rakta a lécet a Resident Evil 4 és Silent Hill 2 újrázásoknak, amik remélhetőleg hasonló minőséget képviselnek majd, és akkor aztán tényleg szuper év elé néznek a horror műfaj rajongói!
A Dead Space Remake PC-re, PlayStation 5 és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi PS5-ön teszteltük a játékot.
